 |
| Forrás: Lakatos Levente Facebook oldala https://www.facebook.com/lakatoslevente |
Nyúljunk egy kicsit vissza az időben, kb. a 2010-es évhez. Könyvet kerestem magamnak, és véletlenül megakadt a szemem egy könyvön. Tetszett a borítója. Ki írta? Lakatos Levente. Hmm, nem hallottam még a nevét. Rákerestem, olvastam róla. Oké, megvesszük a könyvet. Meg is vettem. Az első 'b*zdmeg' olvasásakor fókuszáltam, hogy jól láttam-e. Igen. Elolvastam a könyvet, majd arra eszméltem, hogy vége, de akarok még, mert b*sszus ez jó volt! Jön a második könyve. Naná, hogy megveszem. Onnantól ez így ment. Szóval valahol itt kezdődött a rajongásom újra az olvasás iránt. És itt szerettem meg Levente munkásságát.
A legutolsó könyvéért meg voltam veszve, már a megjelenés előtt. Vártam türelmesen (vagy inkább olykor türelmetlenül) és végre karácsony előtt megjelent. De én csak karácsonykor kaptam meg, addig kísértettem anyukámat minden egyes nap, hogy "na légyszi, legalább csak had olvashassak bele". Rendíthetetlen volt, szóval csak 24-én vehettem a kezembe a könyvet.
Ismét egy Molyos értékelésem jön, szóval nem okozok nagy meglepetést. Mindenképp írni akartam ide is erről a könyvről, hiszen nagy kedvencem az író. Lehet, később a Dr. Lengyel sorozat előbbi kötetei is megjelennek majd itt. Ki tudja. Nos, így éltem meg az Aktust.
Amikor szenteste szétcincáltam a könyv csomagolását, nem
gondoltam volna, hogy a könyv engem is szét fog cincálni jó két és fél hét
múlva… Viszonylag hamar elolvastam, annak ellenére is, hogy ilyen hosszú volt.
Igaz, az első fejezetet ugyan olvastam már a Könyvhéten
kapott kis részletnek (és egyik jó barátnőmnek ♥)
hála, ettől
eltekintve ugyanolyan lelkesedéssel álltam neki karácsonykor, hiszen akkor már előttem volt egy
elég vaskos könyv (aminek terjedelme cseppet sem riasztott vissza).
Levente eddigi könyveiben megszoktam a több szálon futó
cselekményt, de egy kicsit lelombozott, amikor a fejezet tetőpontja hirtelen
félbeszakadt, majd egy másik cselekményszálról következett új fejezet. Persze
mindez jó értelmű, hiszen izgalmakban nem volt hiány. A cselekmény rendben
volt. Tetszett, hogy a művészet végigkísérte a könyvet, és az egyik főszereplő
páros mindkét tagja kivette benne a részét. A gyilkossági szál is remekül
felépített volt, bár nekem úgy tűnt, hogy az elején egy kicsit mintha döcögősen
indult volna el a dolog. Aztán, ahogy haladt előre a nyomozás, és kerültek elő
a kirakó apró darabkái, egyre jobban beleéltem magam. A tetőpontja ennek az
volt, amikor az első fejezet visszaköszönt a végén (természetesen nem úgy,
ahogy én azt az elején elgondoltam) és egy-két ’hajamatkitépem’ fordulattal
világosabbá vált.
Az új szereplők – a régiek mellett – nagyon el lettek
találva. Annaróza karaktere nagyon jó volt. Nem egy olyan főszereplőt kaptunk,
aki tökéletesen fel van építve, hanem kisebb-nagyobb hibái vannak, amik
szerethetővé tették. Anton figurája teljesen levett a lábamról. A 13. fejezet
után vártam, hogy álmaimban megjelenjen, de sajnos erre még várhatok… Imádtam a
rosszfiúságát, és azt, hogy a könyv alatt tett lépéseivel még közelebb került
Annához, akkor is, ha ő ezt nem így érezte. A végén elkövetett hősies tette
pedig… Ahw. Mellettük még Szofi (a kapcsolatfertőző hasadt művészlélek), Judit
(a szájhős legjobb barátnő, aki a „tökéletes” életét más irányba tereli, és ezt
fel is vállalja) és Róbert (a titkokat őrző sebész, aki megmutatta, hogy a
„zord” nyomozónő is lehet boldog) karakterei is megfelelő helyet kaptak a
történetben. Valamint ott volt Richárd, és az ő kis titka. Felbukkanásától
fogva éreztem, hogy valami nagyon meglepő fordulatot fog hozni. A titok
felszínre éréséig minden egyes Richárd rész olvasásakor úgy éreztem, mintha
valami mázsás súly ülne rám. Aztán amikor megnyílt Anna előtt, hajamat tépve,
majdnem lefordultam a székről olvasás közben. És akkor még nem is sejtettem,
hogy nincs vége a történetének…
Egy szó, mint száz, Leventének ismét sikerült egy olyan
könyvet írnia, amit az elejétől a végéig imádtam. A Lengyel-sorozat eddigi
köteteitől eltérve ez kicsit „nyugalmasabb” könyv volt (olyan szempontból, hogy
az eddigiekhez képest kevesebb vérengzés és szex jelent meg), mégis a legjobb a
sorozatban. Igen, tudom, mindig ezt mondom az író új könyvének elolvasása után,
de hát, ha egyszer így van? És nem csak a történet miatt van így, hanem
azért, mert olyan "hétköznapi" dolgokat is mélyen boncolgat, mint az ember életét
alapjában felforgató történések, elkövetett hibák, és azok következményei,
valamint a megbocsátás. Mély tartalmú könyv, aminek ülepednie kell.
Történet: 5/5
Szereplők: 5/5
Ajánlom? Mindenképp, ha szeretnél egy igazán izgalmas, cselekményben és történésekben gazdag könyvet olvasni. És senkit ne ijesszen meg a terjedelme, hiszen olvastatja magát a könyv. Valamint a sorozat se akadályozzon meg senkit sem az olvasásban, mert különálló könyvként is lehet olvasni.
F.
Kiadó: Ulpius-Ház
Megjelenés éve: 2014.
890 oldal
Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…
Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése