Csonkig égett minden bennem - könyvértékelés

Hát... Eléggé szégyellem magam. Június végén volt egy poszt. Meg egy olvasás kb. június eleje óta félben van. 5 hétig dolgoztam, az olvasásra nem sok időm maradt, de itt az ideje visszarázódnom. Ennek örömére meglátogattam a Libri könyváruházat, ahol két teljes hónapig, augusztus végéig volt 2+1 akció. Huhú! A honlapon ki is néztem három könyvet, amikről nemsokára érkezik is a poszt (meg az Útvesztőről is, amint befejeztem). Úgy terveztem, hogy a posztomban vásárlásra buzdítalak Titeket, de mivel nem végeztem a könyvvel augusztus végéig, így ez elmarad. Egyébként szerintem érdemes a Libri oldalán regisztrálni, mert szerintem mindig nagyon jó akciók vannak náluk! Nézelődésre fel! :)

A hármas csomagom egyik szereplője Márai Sándor műve. Az íróval talán irodalom órán találkoztam még a Halotti beszéd kapcsán. Munkásságáról nem nagyon tájékozódtam akkor. A gyertyák csonkig égnek című kötetét is megláttam a listán, gondoltam adok neki egy esélyt, hiszen jó kritikákat olvastam róla. Meg amúgy is annyira szép a könyv védőborítója, alatta pedig egy szimpla, vörös fedlap van. Ahogy fellapoztam, örömmel láttam, hogy egy szalag szolgál könyvjelzőül benne. Mindig is vágytam egy ilyen könyvre!

Úgy voltam vele, hogy 170 oldal semmiség, maximum két nap alatt végzek is, hiszen akkor már nem volt semmi dolgom. Aztán ahogy haladtam előre egyre kevesebbszer olvastam. Volt, hogy egyes részek után leraktam, hogy leülepedjen amit olvastam. Elég sokszor csináltam azt, hogy ültem a könyv felett, és miután elolvastam egy oldalt csak bámultam a lap fölül a semmibe és gondolkoztam. Barátságokon, emberi kapcsolatokon, "hogyan", "miért" és hasonló dolgokon. Szóval ez az a könyv, amit nem lehet gondolatok, esetleg önmarcangolás nélkül hagyni. Én legalábbis így éltem meg. Nyilván ez hangulattól, körülményektől, esetleg időjárástól is függ.

A könyv elején megismerkedünk a tábornokkal, aki levelet kap. A tábornoknak a nevét sem tudni először, úgy gondoltam, hogy nem is fontos a történet szempontjából. Aztán visszaemlékezik mindenre. Rengeteg leírás található meg a részekben, ezek szerint ez Márai sajátossága. Néhány leírásban kicsit elvesztem, de a végére mindig felvettem a fonalat. A levél küldője egy régi barát, Konrád. Henrik visszatekint a barátság kezdetéig, amely szépen lassan elmélyült. Bemutatja, hogy Konrád szülei mennyit nélkülöztek csak azért, hogy fiúknak megadjanak mindent. Volt egy mondat, ami eléggé megérintett. Amikor a dajka óva inti a fiú édesanyját, hogy túlságosan elmélyült a barátság, ő annyit reagál, hogy a barátság elmúltával a szenvedés az élet rendje.

Ez az emberi feladat. ... Egy napon el kell veszíteni azt, akit szeretünk. Aki ezt nem bírja el, azért nem kár, mert nem egész ember.

Szerintem mindannyian vesztettünk már el barátot. Számomra ez nagyon aktuális most, eléggé megragadt a könyvbéli párbeszéd.

A történet előre haladtával megmutatkozik az, hogy a két ifjú mennyire jó barátságba kerültek egymással. Szemet hunytak a rangbéli különbségek felett, egy házban éltek, együtt szolgáltak, majd képbe kerülnek lányok is. A jelenbe visszatérve a tábornok készül a nagy találkozóra. Igyekeznek a régi körülményeket megteremteni, hiszen egykori jó barátja érkezik látogatóba. Később tisztázódik, hogy nem csak a vendég miatt igyekeznek a hangulatos környezet kialakítására... A beszélgetést szépen lassan a múlt irányába terelik a jelenről. A tábornok egy hosszú monológba kezd a barátság értelméről, amiről annyit gondolkozott, amíg barátja távol volt. Elég mély, elgondolkodtató eszmefuttatás ez, ami után egy kicsit leraktam a könyvet és végigpörgettem magamban jó pár dolgot. A tábornok a gondolatai alatt megemlített jó pár titkot, amelyek elég súlyosak számára. Végül nyíltan elmondja ezeket, hogy Konrád számára is világossá váljon. Ezután a tábornok hosszú, mindent felelevenítő, inkább egyoldalú társalgásba kezd. Barátja pedig végighallgatja, hiszen tudja, hogy ennek van itt az ideje. Nekem ez olyan érzést keltett, mintha Henrik egy pszichológusnál ülne, és neki öntené ki a lelkét, hogy ezzel is megkönnyebbüljön. Egyre mélyebbre nyúl a múltban, megpiszkál nagyon sok olyan dolgot, ami számára fájó, de csak így kaphat választ bizonyos kérdésekre. Igaz, az idő múlásával lényeges dolgokra maga is rájött, de két fontos kérdés még hátra volt. Neki is szegezte egykori barátjának 41 év után ezeket, aki meghátrált a válaszadástól. Kicsit megrökönyödtem, hogy ennyi év után csak erre a válaszra vár a barátja, ő pedig lerendezi annyival, hogy nem szeretne rá válaszolni. Igazából nem akarom újraírni a könyvet, mert fantasztikus volt így, ahogyan megálmodta Márai, de azért egy kicsi konkrétumot is mutattam volna. Szóval egy kérdésre nem kapott választ, és ezután úgy tűnt, hogy a másodikat már fel sem teszi... Felvillantotta a kettejükből érzelmet kiváltó nő egykori naplóját, ami talán őszintén választ adott volna mindenre, de inkább elégette, így jobbnak látták a múltat lezárni. Mindezek után az idős ember felállt, és távozáshoz készülődött. Búcsúzkodtak egymástól - mintha semmi lényeges nem történt volna, és semmi nyomasztó dolog nem hangzott volna el köztük az este/éjjel folyamán. Ekkor Konrád rákérdezett a másik kérdésre. Én teljesen másra számítottam, de így visszagondolva ez is jelentőséggel bírt a történetben. Miután a tábornok kifejtette az álláspontját a kérdéssel kapcsolatban, kapott egy helyeslő választ (ennyi, komolyan??) és a barátja elment. A történet lezárásaként Henrik megkérte dajkáját, hogy helyezze vissza egykori felesége képét a falra. Esetleg ezzel jelképezte azt, hogy végre lezárult benne a lelki vívódás?

Hát a könyv befejezése után elég sok minden kavargott bennem. Szívem szerint odaadnám pár "barátomnak", hogy tessék, olvasd el, és utána üljünk le beszélgetni. Bár a mai világban ezzel mit érnék el?

Szóval a gyertyák csonkig égtek. És a gondolataimmal együtt egy picit a lelkem is.

Történet: 5/5 Az elején kicsit belekeveredtem a sok leírás miatt, aztán egyre tisztább lett, és egyre jobban beszippantott. A mélyebb tartalom miatt pedig adott a teljes pontozás.
Szereplők: 5/3 Ebben a könyvben annyira nem a karaktereken van a hangsúly a meglátásom szerint, sokkal inkább a történet a magával ragadó. Először a nevüket sem jegyeztem meg, bár annyiszor nem is említi őket néven az író. Én inkább a témában vesztem el, nem a szereplőket figyeltem.
Ajánlom? Ha sokat gondolkodó ember vagy, mint én, akkor igen. Ha egy mélyebb olvasmányra vársz, akkor is. Ha hadilábon állsz egy barátsággal, ezt a könyvet fald végig. Szóval több esetben is tudom ajánlani.

F.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Kiadó: Helikon Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2014.
169 oldal

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel  világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe.

Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: a világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.