Még nagyon régen szemeztem ezzel
a könyvel (igen, általában elég sokszor vagyok így…) és nem tudom miért, de
valahogy sosem vettem meg. Egyszer elkezdtem olvasni PDF formátumban (nagy
ritkán csinálok ilyet is) de akkor valahogy kb. három fejezet után abba is
hagytam. Azóta szerintem 2-3 év is eltelt.
Tavasszal pörgettem az
Instagramot, és az egyik általam követett lány eladásra kínált jó pár könyvet. A soha határa is köztük volt, így
gyorsan le is csaptam rá. Akkor megint nekiálltam, ám ismét félbe maradt
ugyanúgy pár fejezet után. De most végre leültem mellé és sikerült a végére
érnem.
Miután leraktam a könyvet, első
gondolatom az volt, hogy a fenébe nem tudtam én ezt elsőre végigolvasni???!
Hogyan? Az új kedvencem lett. Tényleg.
A főhős lány egy buliban „bajba”
keveredik legjobb barátnője barátjával, majd miután ezt elmondja őszintén
barátnőjének, ő csúnyán összeveszik vele. Ez volt talán az utolsó csepp Camryn
poharában, így összepakol, és céltalanul buszra száll. Ott pedig
összetalálkozik azzal a sráccal, aki megváltoztatja az életét. Lehet, hogy
közhely, meg minden, de ahogy olvastam, tényleg így éreztem. Cam mellette
kezdett el igazán élni. Bár boldogságukat mindvégig beárnyékolta Andrew titka,
amire az ő szemszögéből íródott fejezetekben, részekben olvashatunk utalásokat.
Én komolyan valami gyilkosságra, vagy szadomazo dologra (ez félig meddig be is
jött) gondoltam, de más állt a háttérben. Az utolsó fejezetekben egyre
szorongatóbb lett. Annyira szurkoltam nekik, annyira tetszett a párosukat, hogy
tiszta izgatott voltam, el ne romoljon ez az egész. Aztán bekövetkezett a
baj, én meg hát előre lapoztam miért is ne… Le voltam lombozva, hogy ne már,
így nem érhet véget ez az egész történet. Majdnem hogy sírtam is!!!!!! Szerencsére nem is úgy ért véget,
mint ahogy én gondoltam. Egyszerűen annyira szerettem a kalandjaikat, ahogy
Camryn szépen lassan felengedett Andrew mellett, ahogy szívták egymás vérét,
minden csipkelődésüket. Kicsit úgy voltam vele, hogy nekem is jól jönne egy ilyen Andrew Parrish-féle srác.
Szerintem abszolút a
karakterfejlődésre épül a könyv, hogyan lépje túl a határait az ember. Camryn
falakat húzott maga köré, érzelmileg elszigetelte magát egy tragédia
következtében, ám Andrew mellett ezek a falak leomlottak. Andrew is
elzárkózott, maga mögött próbálta hagyni problémáit, és inkább csak élvezte a
lány társaságában az életet.
Annyi kivetnivalóm lenne (ja már
megint szőrszálakat hasogatok…) hogy a fordításban kicsit zavart ez a „szerelmes
vagy BELÉJE” és társai. Kicsit nekem ez furcsa szóhasználat, de ennyi baj
legyen. Tudom, kritikus vagyok mostanában ilyenekkel szemben.
Amikor bejelöltem Moly-on, hogy
olvasom, láttam van még egy része. Többen írták, hogy szerintük felesleges lett
volna azt megírni. Én is egésznek éreztem a történetet, de valahogy
felcsigázott a folytatás. Jelenleg vadászom különböző könyves csoportokban,
valamint Moly-on is. Ha esetleg sikerül megszereznem, jövök a folytatással! ;)
F.
J. A. Redmerski: A soha határa
The edge of never
Kiadó: Ulpius-Ház
Kiadás éve: 2013.
506 oldal
Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése